Hiába vezetett a Tihanyi-csőből kijőve szinte végig a Szamuráj Jack, a Rene Raffica végül kiénekelte a sajtot a szájukból és több mint 22 óra vitorlázás után az egytestűek között megszerezte a dobogós pozíciót. Az összetettben ez a 13. helyet jelentette a fiataloknak. Végül több mint 4 és fél perccel előzték meg a 14. helyezett Szamuráj Jacket.

Kávé helyett vagy mellett igazi izgalmat hozott a reggeli órákban ez a párharc. A Tihanyi szorosból kilépve a Szamuráj Jack elhúzott, a szuperkönnyű jolle Takács Péter irányításával 6-700 méteres előnyre tett szert a szinte semmi szélben. A párharc kimenetele elég egyértelműnek látszott, a Szamuráj végig ellenfelére figyelt, fogta, amint a René Raffica irányt váltott azonnal lekövette a szél felől vitorlázva az egy csomó alatti sebességű szélben. Minden vitorlás tankönyvszerző a Szamuráj győzelmét jósolta volna. De nem Füred előtt, a Hajógyári öböl szélén… A René Raffica nagyobb vitorlái valószínűleg elkaptak valami magasabban fújó szelet, és 158 méterre a befutótól a két hajó párhuzamos helyzetbe került, a René volt közelebb Tihanyhoz, de csak körülbelöl 100-150 méterrel. A René Raffica 2.4 csomóval, a Szamuráj Jack 0.8 csomóval haladt, és ez a sebességkülönbség eldöntötte az egytestű kategória harmadik helyének a sorsát. Négy percen múlt a végén… Ebben a szélben 100 méter ide vagy oda – sokat számít. És persze a vízen nem látszott a szélkülönbségből semmi, tükörvízen csatázott a két remek hajó. A René Raffica túlnyomórészt tinédzserekből álló csapata, a kormánynál a 18 éves Király Dáviddal és a Szamuráj Jack, Paulovits Dénes és Déry Attila 2004-es alkotása, a több mint 9 méteres, de csak 280 kg súlyú, túlvitorlázott, trapézos jolle. A Szamuráj Jack a tavalyi Kékszalagon a legsikeresebb egytestű hajó volt, új egytestű rekorddal, 8 óra 35 perccel nyertek. A rekorderek persze ők maradnak…




